Ó Péter özvegy bornagykereskedő Ida lányát, szabados életformájának egyetlen lehetséges akadályát, felnőtt koráig zárdában nevelteti. Ida nem sokkal tanulmányainak befejezése után fellázad a zárdai élet rideg embertelensége ellen, s ezért eltávolítják. Apja a hazaküldött lányon igyekszik minél gyorsabban túladni s hirdetés útján férjhez kényszeríteni. A kiválasztott férj, egy kényszerhelyzetben levő tehetséges festőművész, Balogh Csaba a hozományból nővére birtokát akarja tehermentesíteni. Ida azzal a feltétellel egyezik bele a házasságba, ha egy év múlva elválhat tőle, s addig is idegenként élnek egymás mellett… (moly.hu)
„Csaba azt vélte, hogy valami gonosz álom nyomja: csak bámult, s odatérdelt. A két karjába emelte.
– Ida!
Idában nem mozdult élet.
A fehér blúzon piros folt terjedt, terjedezett. A feje elnyaklott Csaba karján. Haja tekercse lehullt. Finom, fehér arcára szinte kékes árnyékot vetettek szemének lehunyt pillái. Az álla alatt is kékes, finom árnyék.
Csaba szinte kővé dermedten bámult és bámult reá. Bizony megijedt ott mindenki.
– Szaladjatok vízért! Ecetért! Szalmiákért!
Még a malom is megállt, mintha az is érezné, hogy valami szörnyűség történt.”
A regény a Magyar Elektronikus Könyvtárban
Gárdonyi Géza: Ida regénye (ekultura.hu)