“Az utazásuk előtti este könnyezve búcsúztunk el egymástól, ahogy az szerelemesek között szokás. Akkor ott, míg ültünk a lépcsőn, kéz a kézben, Tititá elárulta nekem a legnagyobb titkot: megmutatta az égen, melyik csillag a Csacsukua. A legszebb csillag volt. Fényesen izzott a Hold közelében.”

Az első szerelem, az első nagy titok, az első találkozás az elmúlással. A legelső mindenből a legemlékezetesebb, és Nógrádi Gábor mesés történetei éppen erről szólnak: a gyerekkor boldog-szomorú pillanatairól. A nagymama galambbá változik, az elhagyott trombita megszólal, a magányos kislány halacska lesz, az állatkereskedésben pótapa is kapható, a nem létező kutya harap. Szerencsére a sírásnak mindig nevetés a vége. Az igazi mesék már csak ilyenek. (mora.hu)

“… számos tanárnő, édesanya írta meg, vagy mondta el személyesen; hogy könyveim közül a Galambnagymama a kedvence. Az író nagyon ritkán tudja kiszámítani műve valódi hatását az olvasóra. Így jártam én is. Gyerekeknek írtam ezeket a meséket, és az érzékenyebb kamaszok mellett a gyereklelkű felnőttek értik, érzik igazán.” (Nógrádi Gábor)

Olvass bele!
A 2000-es kiadás a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Kapcsolódó képek: